Budapest, Te csodás - A pécsi Hunyor Foltvarró Kör budapesti kirándulása

Az Iparművészeti Múzeumban

 

Köszönve a modern technikának beülök az autómba, irány az M6 -os autópálya 220 kilométere, majd két és fél óra múlva már a barátnőmmel a vizivárosi nappalijában kávézom. Visszaemlékszem gyermekkorom budapesti nyaralásaira, amikor a Gellért szálló közelében lakó rokonoknál töltöttem egy-két hetet, izgatottan pakoltam a kis kockás bőröndömbe és álmodoztam, hogy milyen jó lesz a jános-hegyi libegőn lóbálni a lábam vagy hajmeresztő bátorsággal röpülni a városligeti hullámvasúton. Csoportosan elindulni Budapestre a gyerekkori utazásaimat idézi fel bennem. Mikor nemcsak felugrottunk Pestre, hanem megterveztük, készültünk rá. A mostani időpontot sokszor átszerveztük, elhalasztottuk, mert nehezen állt össze a terv. Egy hétvégén szerettünk volna varrós, szórakozós, művelődős programokban részt venni.

Reggel 6 -kor indultunk a pécsi Dómus parkolóból, ahol a varró csoportunk közel fele felszállt a 20 fős kisbuszra. Első úti célunk a Teréz körúton, új tágas helyen található, megszépült Varrógép Centrum volt. Már a 10 órás nyitás előtt az ajtóban toporogtunk, hogy elüssük az időt egy kávét bedobtunk a szemben lévő népszerű kávézóban és máris kinyíltak álmaink kapui. Megcsodálhattuk a falakon hosszú sorokban kiállított varrógépeket, varráshoz, hímzéshez, kötéshez és egyéb technikákhoz szükséges kellékeket. Egy kis gyors szervezkedés és két csoportra oszlottunk. Az egyik csoport Sulyok Levente irányítása alatt az emeleti Kreatív Centrumban foglalt helyet, míg a másik csoport Lajos Kati és Lendvai Tamás vezetésével a Bernina varrógépek világába kalauzoltak el minket. Számos speciális varrótalpat mutattak meg nekünk. Kipróbálhattuk a kéderező, applikáló, körvarró aparátot, rejtett cipzár bevarró-, ráncoló-, gomblyukazó-, owerlock talpakat, melyeket sorolhatnám még a végtelenségig. Először kicsit bátortalanul, majd a kezdeti félelmünket félretéve boldogan köröztünk a hosszúkaros tűzőgéppel. Közel 4 órás bemutató után nem maradt kétség senkiben, hogy teljesen átfogó képet kaptunk a varró- és tűzőgépek lehetőségeiről. Ebédidő után cserélt a két csoport, mi mentünk a varrós foglalkozásra, ahol az apliquick pálcikák használatát tanulhattuk meg. Bevallom, hogy kb. egy éve már a varrós kosaramban rejtegetem ezeket az eszközöket és nem mertem kipróbálni. Mindig megcsodáltam és visszatettem őket. Kati és Levente tolmácsolásában nagyon sok fogást, praktikát lestünk el. Először úgy tűnt, hogy csak a kíniak és a profik tudnak ezekkel az eszközökkel bánni, mint az evőpálcikával, majd idővel egészen "összebarátkoztunk". Ha ezentúl aplikálásra számom rá magam biztosan apliquickkel fogom tenni. Az idő persze elrohant és indulnunk kellett a színházba. Kreatív a foltvarró, a varrodát gyorsan öltözővé alakítottuk és magunkra öltöttük színházi ruhánkat, majd egy gyors közös fénykép és már indultunk is az egy sarokkal feljebb lévő Madách színházba ahol vártak a Macskák.

A ruhatáros néni kicsit furcsán nézett mikor átadtunk neki az előadás alatti megőrzésre a korábban vásárolt varrógépet, de csak mosolygott és nem szólt semmit. Elfoglaltuk a földszinti nézősorokban a helyeinket és máris felcsendültek a jól ismert slágerek. A Macskák musical 32 éve szerepel a Madách színház repertoárjában, mely idő alatt több mint 1400 -szor került színre és egy új színész generáció nevelkedett fel rajta. Nem szerepem értékelni a darabot, de tökéletesen éreztem magam. Csodálatos díszlet és jelmezek. Hiába voltak ismertek a színészek, próbáltuk felismerni a macska jelmezekben, de szinte lehetetlen volt. Biztosan voltatok már úgy, hogy az előadás végén nem akaródzott felkelni a székről, mert talán még egyszer visszatapsoljuk őket és talán még egyszer játszanak, elénekelnek nekünk egy-egy fülbemászó dallamot. A színház előtt váró kisbuszon is még ezeket a dalokat dúdoltam magamban, miközben a szállásra hajtottunk.

Hamar eljött a másnap. Délelőtti programnak az Üllői úti Iparművészeti múzeum "Színekre hangolva" időszakos kiállítását néztük ki magunknak. Ahol három alapszín, a zöld a kék és a vörös szín köré szerveződik a kiállítás anyaga, úgyhogy az adott szín dominánsan jelenik meg a bemutatott tárgyakon. A tárlat kizárólagosan a múzeum gyűjteményére épül. Érdekes összhangot adott, hogy az egymás mellett bemutatott tárgyak egymástól korban, időben eltértek. Volt köztük régi és modern, ünnepi és hétköznapi tárgyak, melyeknek egyetlen közös aspektusuk volt a közös szín, mellyel új értelmezést adtak a kiállított daraboknak. A tárlatvezetőnk a kiállítás befogadásában segített nekünk. Bemutatta a szecessziós stílusú épületjegyeken keresztül, az épület zseniális tervezőjének Lehner Ödönnek munkásságát is.

Délutáni programunk az IKEA áruház praktikus, és a háztartásokban nélkülözhetetlen használati tárgyaival az otthon lévő készleteink bővítése volt. Számos gyorszáras zacskóval, csiptetős lámpával, akciós gyereksátorral, átlátszó egymásba építhető műanyag dobozzal felszerelkezve, buszunkat a tűréshatárig megpakolva boldogan és iszonyúan fáradtan indultunk haza.

Kedves varrótársak, bátorítalak titeket, hogy szervezzetek kirándulást; a vidéki csoportok Budapestre, Budapestiek vidékre. A fenti programot másoljátok nyugodtan, ezt szabadon lehet!

                                                                                                                                             Csepeli Ildikó

Friss hozzászólások

Friss tartalom

simon.szilvia8
Csepeli Ildikó

Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen